Miért nem jó ötlet szabadon engedni a halainkat?

A Hévízi-tó és a hozzá csatlakozó, a Zala felé vezető kifolyó Magyarország-szerte unikális élőhely; meleg vizét a tó fenekén lévő forrásbarlang szolgáltatja. Kivételes helyszínhez különleges élővilág dukál: például az egész világon csak itt őshonos a hévízi törpenövésű vadponty. Ezen hal még ivarérett korában is jócskán kisebb, mint a más élőhelyeken élő rokonai. Mivel igen ritka változat, ne próbálkozzunk a horgászatával, illetve az akváriumban tartásával! Az állatokat Müller Tamás, a gödöllői MATE egyetem kutatója és munkatársai vizsgálják behatóan. A tóban a vadponty mellett előfordul a compó, a bagolykeszeg, a dévérkeszeg és a lesőharcsa is.

Ha megállunk a zsilipnél, ahol a víz átjut a kifolyóba, és nézelődünk egy kicsit, hamar szokatlan dolgokat láthatunk. Színpompás, trópusi sügérek úszkálnak a kis hullámok alatt. Takács Péter, a tihanyi Balatoni Limnológiai Intézet kutatója munkatársaival alaposan megvizsgálta a csatorna lakóit és a következő fajokat mutatta ki: tűzfejű tarkasügér, citromsügér, pompás malawisügér és jaguársügér. Megtalálták még az utóbbi fajnak az ötfoltos tarkasügérrel és/vagy a Parachromis loisellei hallal képezett hibridjét is, illetve a rendszertanilag máshová tartozó jukatáni fogaspontyot is. A 2015-ben végzett vizsgálatok óta a zebrasávos sügér is megjelent itt. Ezeket a halakat nagy valószínűséggel akvaristák engedték ki a helyszínen. Mivel itt a víz télen is meleg marad, az állatok kiválóan megtalálták számításaikat. A karolinai tündérhínárt, a virginiai márványrákot és a maláj tornyoscsigát valószínűleg szintén akvaristák telepítették be ide.

A helyzet ugyanakkor változóban van: a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai az idei tél folyamán is egy hatalmas húzóhálóval próbálják meg lehalászni a halakat. Az őshonos fajokat visszadobják, az idegenhonos állatok viszont nem kerülhetnek vissza.

A Hévízi-tónak és kifolyójának századokkal ezelőtt valószínűleg nagyon különleges élővilága volt, de sajnos erről csak kevés ismeretünk van. A betelepített fajok miatt jelentősen átalakult az állat- és növényvilág, és veszélybe kerültek az őshonos fajok. Az ország más helyszínein is találunk a vizekben akváriumi eredetű halakat és más élőlényeket: például Tatán, a budapesti Városligetben, Miskolctapolcán, Egerben, Gyulán, Gyopároson és Egerszalókon.

Az emberi tevékenységek hatására megjelent és elterjedt idegenhonos fajok a természetben többféle problémát okozhatnak. Konkurenciát jelenthetnek az őshonos állatok számára, kiszoríthatják őket élőhelyükről, megehetik az ikráikat, vagy a kifejlett egyedeket. Természeti értékeink védelme szempontjából alapvető jelentőségű tehát, hogy a hazai viszonyok között – akár van megfelelő élőhely számukra, akár nincs – ne engedjünk ki a természetbe kedvtelésből tartott állatot! Ezt egyébként a törvények is tiltják. Az akváriumi növényekre, a növényi részekre, csigákra, rákokra is figyelni kell, ezeket se szabad kiengedni a szabadba, még lakásunk, házunk csatornarendszerébe se – erre az akvárium tisztításakor is figyelni kell.

2016-tól az egész Európai Unió területén, így Magyarországon is törvény tiltja egyes fajok – például a karolinai tündérhínár, a naphal, az amurgéb, a kínai razbóra, a kaliforniai vörösrák és a virginiai márványrák – tartását, termesztését/tenyésztését és kereskedelmét! Ezen fajok listája, illetve a szabályozás összefoglalója elérhető az állami természetvédelem honlapján. További hasznos információkat az idegenhonos inváziós fajok tudásbázisában is találunk.

Szerző: Bajomi Bálint, Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.
Fotó: Dr. Takács András Attila, Bajomi Bálint