Hogyan szabaduljunk meg az akváriumban a cianobaktériumoktól - más néven BGA algától?

A legtöbb akvarista bizonyára találkozott már cianobaktériumokkal az akváriumában. De mégis hogyan lehet tőlük megszabadulni? Miért hívjuk őket cianobaktériumoknak és nem algának?

Alga vagy baktérium?

Angolul Blue Green Algae - kékalga (magyarul: kék zöld algának lehetne fordítani), röviden BGA kifejezést is használják ezekre a baktériumokra, viszont ez megtévesztően hathat a magyar nyelvhasználatban, hiszen nem algáról beszélünk.

Mivel a cianobaktériumoknak nincs valódi sejtmagjuk, mint az algáknak, ezért a prokarióta baktériumok közé tartoznak. Több mint 3,5 milliárd éve lakják a Földet, így az élet egyik legrégebbi formájának tekinthetők. Valószínűleg a cianobaktériumok voltak az első olyan élő szervezetek, amelyek fotoszintetizáltak, azaz oxigént termeltek. Körülbelül 2000 fajuk ismert, amelyeket szabad szemmel nem lehet pontosan megkülönböztetni egymástól.

Fotoszintézis és fényigény

A cianobaktériumok fotoszintézise nagyban hasonlít a növényekéhez és az algákéhoz. A különbség az, hogy a cianobaktériumok képesek akár 500-600 nm hullámhosszon is fotoszintetizálni. Emiatt gyorsabban növekednek és képesek megtelepedni a fényszegényebb területeken is. Természetes környezetben ilyen például a folyami sziklák alja vagy a tavak mélyebb, sötétebb rétegei. Az akváriumban ilyen hely például az aljzat vagy a növények, fák által beárnyékolt területek.

Előfordulása az akváriumban

Szakértők szerint az édesvízi akváriumokban a leggyakrabban előforduló cianobaktérium az Oscillitoria splendens. Ennek a fajnak relatív kevés tápanyagra van szüksége, amihez hozzájuthat a növények, az aljzat vagy akár az akvárium vizét körülvevő levegőből is. Akár steril akváriumban is előfordulhat – és sajnos nem minden esetben látható szabad szemmel az első 20-30 napban, csak mikroszkóppal lehetne megfigyelni ebben az időszakban.

Sajnos nincsenek egyértelmű megállapítások vagy tanulmányok arra vonatkozóan, hogy miért is jelennek meg a cianobaktériumok az édesvízi akváriumokban. Ráadásul egyszerre több kiváltó ok is állhat a háttérben, így azok feltárása is hosszabb időt vehet igénybe. Szívesen szolgálnánk egy univerzális, végleges megoldással, de ilyen sajnos nem létezik. Néhány bevált trükk viszont erősen csökkentheti a cianobaktériumok kialakulásának esélyét.

A cianobaktériumok jellemzői

A cianobaktériumokat általában könnyű beazonosítani jellegzetes tulajdonságaiknak köszönhetően. Nyálkás, fóliaszerű bevonatot képeznek, ami az algák esetében megszokott élénk zöld szín helyett inkább sötétzöld és kékes. Az előbb említett bevonatok zsírosnak és csúszósnak érződnek, viszont könnyen eltávolíthatók a fertőzött felületről. Ha ez a bevonat nagymértékben ellepi az adott területet, a növények továbbra is termelnek oxigént, de a bevonat alatt buborékok keletkeznek. A cianobaktériumok első számú árulkodó jele a jellegzetesen büdös, kellemetlenül erős dohos szag, ami egy gyakorlott orr számára azonnal felismerhető.

Egy másik egyedi jellemző a méreganyagok megjelenése, amiket az egyes cianobaktérium fajok termelnek és bocsátanak ki. A cianobaktérium alacsony elterjedtségi szintjén a toxinok mennyisége nem elegendő ahhoz, hogy kárt okozzon az állatállományban vagy az akvárium kémiai egyensúlyában. Ennek ellenére amint megindul a felszíni terjeszkedés, azonnal tennünk kell valamit ellene.

Mi vezethet az elterjedéséhez?

• Nem végeztük el a rendszeres heti vízcseréket
• Kevés vagy felszínes a karbantartás
• Az akvárium erősen túltelepített
• Rendszeres túletetés

Javasolt óvintézkedések

Bár a cianobaktérium általában ártalmatlan, mégis egy nyilvánvalóan kellemetlen fertőzés, amely ellen a következő megelőző intézkedésekkel lehet fellépni:

• Rendszeres karbantartás, heti legalább 50%-os vízcserével,
• Az akvárium méretével arányos állatállomány tartása,
• Tudatos etetés! A naponta többszöri, kis adagokban történő etetés hatékonyabb és egészségesebb, mintha a ritkábban, de nagy adagokban adnánk az eleséget. A halak által el nem fogyasztott táplálék perceken belül a fenékre süllyed és bomlásnak indul, hozzájárulva ezzel a foszfátszint emelkedéséhez, továbbá elősegítheti a cianobaktériumok és az algák növekedését. Ha kis mennyiségű táplálék kerül a fenékre, az önmagában nem probléma, sőt, ez általában elkerülhetetlen, de nem vezet cianobaktérium- vagy algavirágzáshoz. Ha garnélák vannak az akváriumban nem kell aggódni amiatt, hogy néhány táplálékrészecske a fenéken marad: a szorgos kis állatkák meg fogják őket enni.
• Elegendő és egyenletes vízáramlás. Az optimális az lenne, ha a vízáramlás az egész akváriumban folyamatosan ugyanolyan erősségű lenne, de ez sajnos nem kivitelezhető. Szinte mindig lesznek olyan részek, ahol gyengébb az áramlás, pangó víz alakul ki: a fenéken vagy az olyan akadályok környezetében, mint például a kövek és a fák. A legtöbb, amit az ember megtehet, hogy törekszik az egyensúlyra. A hangsúly itt is az optimalizáláson van.
• Az akvárium első heteiben, hónapjaiban használjunk különböző baktériumkultúra elősegítő termékeket, hogy segítsük a számunkra hasznos baktériumok megtelepedését. Ne feledkezzünk meg ezekről a termékekről a későbbiekben sem. Minden alkalommal, amikor valamilyen módon beleavatkozunk az akvárium biológiai ökoszisztémájába, könnyen okozhatunk károkat a baktériumállományban, ami ilyenkor jelentősen megcsappanhat.
  • Ilyen beavatkozás lehet például:
    • amikor a szűrőt tisztítjuk és/vagy a szűrő inaktív fázisban van,
    • bármilyen nagyobb akváriumi tisztítás,
    • új anyagok bevezetése (pl: vízkeményítő porok, hardscape)
    • növények nagy mértékű megnyírása.
  • Az ilyesfajta, az ökoszisztémát felkavaró tevékenységek után ajánlott a már fentebb említett baktérium-készítmények használata, hiszen a számunkra hasznos baktériumok versenyeznek a cianobaktériumokkal az életben maradásért.

Mikor és hol jelenhetnek meg?

A cianobaktérium általában az akvárium alacsony áramlású területeit kedveli. Ennek az az oka, hogy nehezen tapad meg a már benőtt felületeken és az erősebb áramlású részek sem optimálisak számára.

1. Aljzat

Gyakran előfordul, hogy a cianobaktérium először az akvárium üvege és az aljzat között jelenik meg. Ezeken a területeken a növekedési feltételek számára nagyon kedvezőek, mivel viszonylag kevés a vízmozgás, ráadásul a talajban lebomló szerves hulladékban rengeteg a tápanyag.

2. Gyenge biológiai ökoszisztéma

A cianobaktériumok akkor kezdenek el igazán elterjedni, ha a számunkra „jó” nitrifikáló baktériumok valamilyen oknál fogva nem terjedtek el megfelelően. Ilyen baktériummentes közeg lehet például egy nemrégiben felállított akvárium vagy az újonnan behelyezett kövek, fák, növények. Fontos megemlíteni, hogy egyes gyógyászati készítmények nem csak a betegséget okozó kórokozókat, hanem a hasznos baktériumokat is elpusztítják!

3. A tápanyagegyensúlyvhiánya a nitrát (PO4) és a foszfát (NO3) között

Tapasztalataink szerint a cianobaktériumok kialakulásának oka a foszfát-többlettel jelentkező nitráthiány is lehet. A nitrát és a foszfát a káliummal együtt a makró tápanyagok közé tartozik. A nitráthiány nem csak a növények növekedésére van negatív hatással, hanem a mellette túlsúlyban lévő foszfátot sem tudják a növények feldolgozni. A feldolgozatlan tápanyagok viszont sajnos az algák és cianobaktériumok növekedését segítik elő.

4. Magas vízhőmérséklet

Minden baktérium kedveli a melegebb közegeket, hiszen megemelkedett hőmérsékletnél képesek szaporodni. Ez természetesen a cianobaktériumokra is igaz. A vízhőmérséklet emelkedésével egyre kedvezőbbé válik az akváriumi közeg a számukra. Ez különösen nagy problémát jelenthet a nyári hónapokban. Ha az akvárium élővilága ezt megengedi, akkor javasolt a vízhőmérsékletet 24°C alatt tartani.

Megelőzési javaslatok

Általában azt szoktuk tanácsolni, hogy mielőtt még bármit tennénk a cianobaktériumok vagy az algásodás ellen, keressük meg a kiváltó okokat, így célirányosan tudjuk kezelni a problémát.

Például: Tegyük fel, hogy július van és az akvárium már nagyjából 10 hónapja működik. Eddig is láthatóak voltak cianobaktériumok az akvárium üvege és az aljzat közt, de csupán minimális mennyiségben. Aztán hirtelen elkezdtek átterjedni a növényekre is.

Gondoljuk végig, mi okozhatta a hirtelen változást. Megváltozott a vízáramlás ereje? Nőtt a vízhőmérséklet vagy az etetésben történt valamilyen változás? Eltértünk a technikai berendezések vagy esetleg a kövek, fák tisztításának módjában? Ha igen, akkor a legfontosabb, hogy visszatérjünk az eddig jól működő gyakorlathoz. Érdemes ellenőrizni a víz hőmérsékletét is. Ez nagyon fontos, ugyanis a meleg, nyári időjárás hozzájárulhat a cianobaktériumok hirtelen elterjedéséhez. Meg kell oldani, hogy nyáron se jelentsen problémát a víz hőmérsékletének optimális hőmérsékleten tartása.

Azonnali teendők

Egy jelentősebb vízcserével sokat segíthetünk a helyzeten. A vízcsere során manuálisan szívjunk ki minél több cianobaktériumot. Ismételjük meg ezt kétnaponta vagy szükség esetén akár minden nap is és egészítsük ki baktériumok elleni termékek alkalmazásával. Mindenképp tartsuk be a gyártó által előírt utasításokat.

Ha a helyzet ennek ellenére mégis súlyosabbra fordul, akkor második lépésként egy teljeskörű sötétkúra javasolt.

A "ködösítési módszer" használata

A ködösítési módszer egy célzott kezelés a cianobaktériumok elleni küzdelemben. A baktériumokra káros anyagot folyékony formában, eldobható fecskendő segítségével alkalmazzuk a kívánt felületen. Ha az aljzatban található a baktériumtelep, célszerű tompa tűt használni.

Annak érdekében, hogy a kezelés eredményes legyen, mindenképp kapcsoljuk ki a szűrőket, vízpumpákat. Ezáltal megszűnik az áramlás, így az anyag a kívánt helyen tud hatni. Pár perc után a kikapcsolt eszközök visszakapcsolhatók.

Fertőzés esetén ajánlott termékek

Mielőtt bármilyen algásodás elleni terméket használnánk, mindenképp olvassuk el a gyártó leírását az adott termékről. Egyes termékek túlzottan nagy dózisban való használata hatalmas károkat okozhat az akváriumban, különös tekintettel az állatállományra. Fontos tisztázni, hogy a cianobaktériumok eltávolítására kifejlesztett készítmények csupán a baktériumokat ölik meg, a kiváltó okot nem szűntetik meg. Így ezeknek a termékeknek a használata csak ideiglenes megoldást hoz, mellyel meggátolható a további növekedés vagy elburjánzás addig, amíg a kiváltó okot meg nem szűntetjük.

Ultralife BGA Slime Remover – Ezt a szert kifejezetten a cianobaktériumok ellen fejlesztették ki természetes összetevőkkel és biológiai gyorsítókkal, egy szinte tökéletes cianobaktérium eltávolító anyag. Használata egyszerű: keverjük össze a terméket (az akvárium méretének megfelelő adagolási mennyiségben) egy kis akváriumvízzel a mellékelt merőkanalat használva, majd öntsük bele az akváriumba.

Easy Life Easy Carbo és Seachem Excel - Ezek az oldatok folyékony szénforrást tartalmaznak (ami a növényekre is pozitív hatással van), de alapvetően ezek glutaraldehid hatóanyagú fertőtlenítőszerek. A növények képesek felvenni a szenet ezekből a folyékony oldatokból, de ez nem helyettesíti a rendszeres CO2-ellátást. Ezt a két terméket nem kifejezetten a cianobaktériumok ellen fejlesztették ki, de fertőtlenítő tulajdonságuk miatt hatásosak lehetnek. Ebben az esetben is figyeljünk az adagolási utasításokra.

ADA Phyton Git SOL - A Phyton Git SOL egy cianobaktériumok elleni antibakteriális szer, amely a Phyton Git PLUS-on alapul és fertőtlenítő hatású természetes növényi kivonatokból áll. Ez a termék igen hatékonynak bizonyul az érintett területek közvetlen kezelésénél. Alkalmazása a már említett "ködösítési módszernél" célszerű.

ADA Bacter 100 - Ez a termék egy por állagú aljzat adalék, amely több mint 100 baktériumfajt tartalmaz nyugalmi állapotban. A baktériumok csak akkor válnak aktívvá, ha az akváriumba kerülnek, azaz vízzel érintkeznek. Az ADA Bacter 100 természetes és biztonságos eszköz a cianobaktériumok elleni védekezésre, ideális az akvárium üvege és az aljzat közötti fertőzések esetén. A Bacter 100-ban található baktériumok tulajdonképpen versenyeznek a cianobaktériumokkal a tápanyagokért.

Söchting Oxydator 3%-os oldat - Ez a termék egy 3%-os, stabilizált hidrogén-peroxid oldat, ami szintén hatékonyan használható a cianobaktéiumok és algák ellen. Használat előtt kérjük, tájékozódj a megfelelő adagolásról, mert a helytelen adagolás fokozottan veszélyes az állatállományra. Olvasd el a Söchting Oxydator 3%-os oldatról szóló cikkünket. Alkalmazásánál a "ködösítési módszer" ajánlott. A növények, különösen a mohák, mint például a Riccardia általában érzékenyebbek az ilyen oldatok magasabb koncentrációira.

Maradtak még kérdéseid a cianobaktériumok vagy az említett termékek kapcsán?

Ügyfélszolgálatunk készséggel áll rendelkezésedre. Szívesen segítünk bármilyen más, akváriummal kapcsolatos témában is.