A diszkoszhal szakszerű tartása

A diszkoszhal (Symphysodon) azon kevés akváriumi halaink közé tartozik, amelyek tartásának egyik legfontosabb tényezője a származási helye. Ez Dél-Amerikában az Amazonas-medence, a világ legkiterjedtebb vízrendszere, vízgyűjtő területe közel 7,2 millió km², ami Európa kétharmadának felel meg. Egészen a perui Andoktól az Atlanti-óceánig terjed, mintegy 15 000 folyó alkotja, hét országot érint és a világ édesvizének 20-25%-át szállítja. Ez azért fontos, mert rengeteg különböző víz típus fellelhető benne, a fekete vizű mocsaraktól a karszt vizű folyókon át a kristálytiszta folyóvizekig. A diszkoszhal ennek a rendkívül változatos élőhelynek teljes terjedelmében előfordul. Mivel a vadon befogott példányok más-más helyről, más-más vízparaméterekből érkeznek, ezért vérvonalanként az ideális tartásmódjuk is eltér. Ugyan elég széles spektrumot fed mind vízkeménységben mind pedig pH értékben az, ahol természetes körülmények között találhatunk populációkat, minden populációnak a saját élőhelyén fellelhető vízparaméterek a legideálisabbak. Ezért a tenyészetekből származó egyes vérvonalak tartásmódja is nagyon különböző lehet (pl. S. aequifasciatus, mely többségében 6,5-7 pH 5-12 nk° között érzi magát a legjobban, ezzel szemben egy S. discus 5-5,5 pH-t, és 0 közeli nk°-t igényel.). Ezért a lentebb található adatok általánosságban írják le a diszkoszhal ideális tartási körülményeit, ez az általunk beszerzett fajtától és vérvonaltól függően változhat, érdemes utánaolvasni természetes élőhelyüknek és minél inkább ahhoz hasonló környezetet kialakítani nekik. Jelenleg a Symphysodon nembe négy faj tartozik: Közönséges diszkoszhal (S. aequifasciatus), a Barna diszkoszhal (S. haraldi), a Heckel diszkoszhal (S. discus) és a Zöld diszkoszhal (S. tarzoo.). Ma Magyarországon a legelterjedtebb a Symphysodon aequifasciatus, melynek tartása a legkönnyebb.  Egyes leírások a S. aequifasciatus és a S. haraldi fajokat ugyanazon fajként írják le, így csak 3 fajt különböztetnek meg, bár tartásuk és élőhelyük is eltér.

Közönséges diszkoszhal (S. aequifasciatus)

Általában (diszkoszhalakhoz képest) keményebb, hidegebb, lúgosabb vizeket kedvelő, közepes testű (17-22cm) faj. Közép-Amazóniában és a Solimőestől nyugatra fekvő területeken honos.

Barna diszkoszhal (S. haraldi)

Általában (diszkoszhalakhoz képest) közepesen savas, átlagos hőmérsékletű, lágy vizet kedvelő, közepes testű (18-20cm) faj. Kelet-Amazóniában és az Amazonas folyó alsóbb folyásain honos.

Heckel diszkoszhal (S. discus)

Általában (diszkoszhalakhoz képest) nagyon lágy, melegebb, erősen savas vizet kedvelő, nagy testű (20-25cm) faj. A Rio Negro, Uatuma, Nhamunda, Tombetas, Abacaxis folyókban és az őket övező mocsarakban honos.

Zöld diszkoszhal (S. tarzoo)

Általában (diszkoszhalakhoz képest) savasabb, lágyabb, közepesen meleg vizet kedvelő, kisebb testű (13-17cm) faj. A Nanay folyóban és a hozzátartozó mocsárvidéken Nyugat-Amazóniában honos.

Teljesen lágyvizes tartás

Az akvárium paraméterei:

• Minimum 200L  (ajánlott >500)
• Vízoszlop magasság minimum 50-60 cm
• Ideális világítás: gyenge/közepes fényerővel 8-12 óra

Víz paraméterek:

• Hőmérséklet: 28-30 C°
• Vízkeménység: 0-4 nk°
• pH: 5-6,5
• Vízterhelés 50-60l/kifejlett példány
• Tőzeges víz.

A hal tulajdonságai:

• Rajhal, minimum 6-8 db-ot érdemes tartani >500 literen
• Élettartam: 10-15 év.
• Békés, viszont sügérek lévén rendszeresen civakodnak egymással.
• Mindenevő, de szép, egészséges, jó kondiban lévő halakhoz ajánlott 80-90% élő vagy fagyasztott eleséggel etetni őket. Kizárólag száraz eleségen nevelve betegesek lehetnek.
• Többnyire az akvárium alsó 2/3 részén tartózkodnak.  

Az akvárium előkészítése:

Ennyire lágy vízben nagyon alacsony az oldott ásványianyag-tartalom, ezért a csak a tisztán RO készülékkel készített vagy desztillált vízzel feltöltött akvárium nem alkalmas hal tartásra. Ennél a tartásmódnál a megfelelő, lágy vizet a legkönnyebben az RO készülékkel előállított víz általános visszasózó só keverékkel történő vissza sózásával tudjuk elérni. Itt figyeljünk arra, hogy olyan visszasózót válasszunk, ami nem kizárólag a vízkeménységet előidéző ásványokat tartalmazza és legalább 3 nk°-os vizet készítsünk elő. 3 nk° alatti vízhez előállításához kevertágyas műgyantát is használhatunk. Ez a módszer jóval bonyolultabb és költségesebb, mint az RO víz használata, viszont vízkeménységet nem okozó, létfontosságú ásványokat hagy a vízben. 

Ha ezt a tartásmódot választjuk, ellenőrizzük rendszeresen vízparaméttereinket KH-GH arányunkat, és a vízben felgyülemlő olyan egyéb oldott kémiai anyagokat melyek az álltalunk használt dekorációból oldódnak a vízbe vagy akváriumunk működésének következtében keletkeznek. Ma már nem kell külön laboratóriumot fenntartanunk ehhez, a piacon kapható egyszerűen használható tesztekkel bármilyen vízparamétert könnyen ellenőrizhetünk

Aljzat választása:
A fiatal példányok érzékenyek lehetnek a talajban felgyülemlett bomlástermékre, ezért bevált módszer, hogy vagy talaj nélkül (ha ezt választjuk, gondoskodnunk kell arról, hogy az akvárium alja ne tükröződjön), vagy nagyon vékony (1-2cm), apró szemcseméretű, könnyen tisztítható, vízparamétereket nem befolyásoló talajjal (pl. Dennerle Quartz Gravel dekorkavics) ellátott akváriumban tartani őket. Megfelelő tartás mellett nagyjából 2 éves koruktól erre már nincs szükség, akár aktív talajjal is tarthatóak.

A diszkoszhalak nem szeretik az erős sodrást, így a high-tech növényes akváriumok fenntartásához szükséges nagy átfolyási teljesítményű külső szűrők mellett nem fogják magukat jól érezni. A szűrő átfolyási teljesítménye az akvárium nettó térfogatának minimum 3 maximum 4-szerese legyen, és próbáljuk minél jobban megtörni a szűrő befolyójából származó áramlást, például egy Lily pipe, poppy esetleg egy spin használatával. A legjobb megoldás egy kisebb átfolyási teljesítménnyel rendelkező, nagy szűrőtérfogatú szűrőberendezés választása.

Lágy vizes tartás esetén, a növénytápokkal való kezelése könnyen felboríthatja a víz mikrobiológiai egyensúlyát, ezért ennél a tartásmódnál érdemesebb olyan, lassú növekedésű, például epifita jellegű növényekkel (pl. Microsorumok vagy Anubiasok) díszíteni az akváriumot, melyeknek az akvárium működése elegendő tápanyagot biztosít.

Illetve, ha az akváriumunk rendelkezik megfelelő aljzattal, akkor tarthatunk olyan melegtűrő növényeket, (mint pl.: Vallisneria) amik főképpen a gyökerükből veszik fel a tápanyagot. Mivel a fentebb leírt aprószemű aljzatba helyezhetünk el olyan táp kapszulákat, amik az talajban maradva nem befolyásolják vizünk mikrobiológiai egyensúlyát.

Ennél a tartásmódnál figyelni kell arra, hogy a kereskedésben kapható egyedek akklimatizálva vannak, ez azt jelenti, hogy habár a fent említett vízparaméterekben kelnek ki, a felnevelésük alatt a tenyésztő fokozatosan keményíti és lúgosítja a vizüket a későbbi tartásuk megkönnyítése érdekében. Ezért a halat ezekhez a paraméterekhez hozzá kell szoktatni, ami többek közt a következőképpen történhet:

• Próbáljunk minél fiatalabb példányokat vásárolni (<5cm), amiket helyezzünk el egy karantén akváriumban (100l körüli) a „csapvizes tartás” vízparamétereivel, és minden nap cseréljük le a karantén akvárium vizének a 10% -át a leendő helyük vizével, így 2 hét alatt elérhetjük, hogy közel azonos paraméterek legyenek a 2 medencében és ekkor áttelepíthetjük a halakat.
• Egy másik módszer, hogy a hozott halakat a hozott vízben egy 30 liter körüli medencébe helyezzük és leendő otthonuk vizét lassan egy vékony csövön keresztül engedjük a medencébe olyan sebességgel, hogy a medence körülbelül 8 óra alatt teljen meg. Ennél a módszernél figyeljünk, hogy az átszoktatás alatt se zsúfoljuk túl az erre használt medencét, egy 30 literes medence esetén 3-4 halnál többet egyszerre ne tegyünk bele. Miután a medence megtelt, a halakat át lehet telepíteni. Fontos, hogy ezt csak növendékekkel lehet megtenni, kifejlett példányok nem minden esetben élik túl az általuk megszokott vízparaméterek lényeges, hirtelen vagy hosszútávú változtatását.

Lágyított csapvizes tartás

Vízparaméterek:

• pH: 6-7
• Vízkeménység: 8-15nk°

A hal tulajdonságai:

• Méret: 15-17cm
• Élettartam: 6-8 év.

Ez a leggyakrabban választott tartási forma. Ezt a vizet már könnyű előállítani, a legjobb választás egy RO készülékkel előállított víz megfelelő vízparaméterekre történő visszasózása álltalános vízkeménység növelő használatával, mivel így a vizünk kizárólag az általunk beletett ásványokat fogja tartalmazni. Sok helyen a csapvíz is tudja ezeket az értékeket, ez is megfelelő választás lehet, de ebben az esetben rengeteg, az akvarista számára felesleges vagy kártékony anyagot tartalmazhat az általunk használt víz (pl.: nehézfémek, klór). Ezek semlegesítéséhez használjuk vízelőkészítő szereket.

Lehet benne bármilyen melegtűrő növényt tartani, és megfelelő növénytápozás mellett a víz sem omlik össze.

A kereskedésben vásárolt halak is rögtön, a sztenderd beszoktatási eljárásokat betartva az akváriumba helyezhetőek. Viszont kifejlett méretük valamivel kisebb lesz és élettartamuk lerövidül (6-8 év). Egyes tenyésztők már annyira akklimatizálták a halaikat, hogy akár le is ikráznak ilyen paraméterek mellett, de kikelt ivadékokra, nagyobb példányokra vagy hosszabb élettartamra ezeknél is csak ritkán számíthatunk.
Minden egyéb tulajdonság megegyezik a „lágyvizes tartással”.

Világítás

Viszonylag hosszú ideig, nem túl erős fénnyel világítsuk az akváriumunkat (napi 8-12 óra). Emellett jó, ha van éjszakai fényünk, ami egy nagyon gyenge holdfény megvilágítás legyen. Az éjszakai fényt programozzuk be úgy, hogy fő világítás lekapcsolását követően és felkapcsolását megelőzően 30 percig üzemeljen.

Az éjszakai fény segít a tájékozódásban, átmenetet jelent a nappali fény és az éjszakai sötétség között, ezzel csökkentve a stresszt. A holdfény vagy éjszakai világítás ne üzemeljen egész éjjel, mivel az olyan halak, amelyek nem rendelkeznek szemhéjjal sötétben alszanak, ezért biztosítani kell nekik a napi 7-8 óra sötétet. Fontos, hogy bár egy dimmeléssel működő, naplemente-napfelkelte szimulátor megléte kifejezetten jó a halaknak azt az éjszakai fényre váltás átmeneteként érdemes használni, és az éjszakai fény meglétét nem váltja ki.

Etetés

A diszkoszhal bölcsőszájú sügér és bár mindenevő, főleg alsóbbrendű rákokat/férgeket fogyaszt. Ha nem megfelelően etetjük, akkor tápanyaghiányos lehet, könnyen megbetegedhet, és olyan visszafordíthatatlan hiánybetegségek áldozata lehet, mint például a fejlyukasodás. A liofilizált eleségek (pl. szárított tubifex) tápértéke nagyon alacsony, ezért ezeket a táptípusokat kerüljük. Főként fagyasztott, vagy élő eleséggel etessünk, ugyanakkor ne hagyjuk ki a jóminőségű, kimondottan diszkoszhalaknak készült száraztápokat se, de ne ez képezze az egyetlen táplálékukat. Ha változatosan etetjük halainkat, akkor lesznek igazán egészségesek.

Levegőztetés, gázcsere

A melegvíz oxigénmegkötő képessége rossz, ezért nem elég a vízfelszínt hullámoztatva elősegíteni a gázcserét, az akváriumban mindenképpen használjunk légpumpás levegőztetést.

Az egészséges hal kiválasztása

Érdemes először könnyen tartható (pl. S. aequifasciatus) fajt választani. A beszerzés helyén érdeklődjünk az általunk szerzett példány vérvonalának igényeiről. A megvásárolni kívánt hal kiválasztásakor próbáljunk egészséges példányokat beszerezni. Egyebek mellet intő jel lehet például:

• A mell és a farok úszókban megjelenő homályos folt, ami a hal tápanyag hiányos állapotra utal.
• A felpuffadt vagy éppen beesett has, ami bélgyulladásra, férgességre utal.
• A folyamatosan zárt úszók, ami parazita jelenlétére utal.
• Az aránytalanul nagy szem vagy megnyúlt testforma, ami a hal alulfejlettségére utal.

Milyen halakkal érdemes együtt tartani?

A diszkoszhalnak meglehetősen egyedi víz igényei vannak, ha olyan halakat választunk, melyek tartása megegyezik a diszkoszhaléval, már eléggé le is szűkítettük a kört. Választhatunk melléjük melegtűrő páncélosharcsát (pl. Corydoras sterbai), valami nyugodt vagy nyugodtabb rajhalat (pl. Vörös, Zöld neon vagy Petitella), algaevők közül az például Ancistrust, esetleg valamilyen törpesügért (pl. Mikrogeophagus, Apistogramma fajták).

Erre figyelj!

A diszkoszhal kimondottan érzékeny a víz kémiai összetételére, ezért azt ammenyire lehet tisztán, és minél stabilabban kell tartani.
Ezt többek közt az alábbi módszereket alkalmazva érhetjük el:

• Rendszeres, nagy mennyiségű vízcserével: Legalább hetente egyszer, legalább az akvárium vizének a 20-30%-át cseréljük le tiszta vízre. A vízcserekor az akvárium takarítását is végezzük el, mint pl. az aljzaton lévő mulm összegyűjtése.
• Kémiai szűréssel: Egy külön olyan szűrőberendezés üzemeltetése az akváriumban, ami kiszűri a nitritet, nitrátot és az ammóniát. (pl. Seachem Purigen vagy aktívszén használatával) A heti takarítást ezzel a módszerrel sem ússzuk meg, a mulmot akkor is össze kell gyűjteni.
• Nem javasolt a diszkoszhalat vitorláshallal együtt tartani, mert a vitorláshal egyes parazitás megbetegedések köztes gazdája, amik a vitorláshalat ugyan nem betegítik meg, de a diszkoszhalat számára végzetes fertőzést okozhat. (Nem minden vitorláshal fertőzött parazitával, de nem látszik rajta, ha mégis az).
• Nem szabad izgága halakkal együtt tartani (pl. dániók), mert a folyamatos fickándozás stresszeli a diszkoszhalat.
• Ugyanabban a medencében tartott diszkoszhalainkat mindig ugyanonnan szerezzük be. Ennek az az oka, hogy a diszkoszhal kimondottan érzékeny a mikrobiológiai egyensúlyra, és ez tenyészetenként, ha kicsit is de eltér. Több helyről, különböző mikrobiológiai környezetből származó diszkoszhalak összetelepítésekor a raj mikrobiológiai egyensúlya felborul, ami a halak immungyengeségéhez vezet, és a halak megbetegedését idézheti elő. Ez a jelenség többnyire darakór, úszórothadás, úszó vagy halpenész formájában manifesztálódik, kezeléssel ugyan helyreállítható, de a kontroll elvesztésével akár a halak pusztulásához is vezethet. Megfelelő tudás nélkül kezelhetetlen fertőzéshullámmá válik, megfelelő tudással pedig nem kockáztatunk. 
• A diszkoszhal kimondottan érzékeny a bélgyulladásra, bélférgek és paraziták okozta megbetegedésekre, ezért időnként érdemes olyan eledelt is adni neki, ami tartalmaz fokhagymát, fokhagyma kivonatot adni az eleségükhöz vagy kezelni féreghajtóval.
• A diszkoszok megfelelő tartásához elnegedhetetlen a magasabb, 28-30 fokos víz. Ügyelj rá, hogy a termosztátos fűtő hidegebb időben is tartsa ezt a hőmérsékletet.  

Ikráztatása és tenyésztése

Alapvetően a hím és a nőstény diszkoszhal között megjelenésben nincs különbség, az ivari hovatartozásukat csak ikrázás közben, a tojócsőből lehet megállapítani. Ugyanakkor egyes vérvonalaknál a tenyésztők csak olyan halakat szelektáltak ki tenyészpároknak több generáción keresztül, ahol a hímnek egy jellegzetes úszó elváltozása van a nőstényhez képest. Ezeknél a vérvonalaknál a hátúszó megnyúlása vagy a farokúszó formája mutatja az egyed ivari hovatartozását, viszont a genetika ebbe a módszerbe gyakran beleszól, mivel születhetnek a szelekció előttről származó tulajdonságokkal bíró egyedek, így az ivari hovatartozás meghatározása ezeknél az egyedeknél sem pontos. A gyakorlott szem a hal viselkedéséből, viszonylag nagy pontossággal következtethet a hal ivarára.

Tenyészpár

A diszkoszhal csakúgy, mint a legtöbb bölcsőszájú sügér párválasztó, néha a párok már egészen kicsi (5-6 cm-es) korukban kiválnak. A kivált párok arról ismerhetőek fel, hogy gyakran leválnak a rajról, és mindent együtt csinálnak. 12 hónapos korukban válnak ivaréretté, de az első sikeres ikrázásuk csak 18 hónapos koruk körül várható.

A tenyésztőmedence

Négyzetes alapterületű, aljzat nélküli, legalább 125 l-es akvárium, lehetőleg szivacsszűrővel, berendezési tárgyak nélkül, a közepén egy ikráztató kúppal.

A víz

Ez fajonként eléggé eltérhet, de általában lágyvizes tartás vízparamétereihez hasonló vízre van szükség, a minimum értékeken (0 nk, 5,5-5,8 pH, 28-29 °C) lehetőleg csersavval savanyítva. Itt megjegyezném, hogy amíg egy S. diskus-nál az 1000 liter feletti tenyésztőmedence, 0 nk° és 4,5-4,8-közötti pH sem minden esetben vezet eredményre, addig egy S. aequifasciatus esetében már 6-7 közötti pH-val, 5 nk° fölötti vízkeménységgel és 100 liter körüli tenyésztőmedencében is érhetünk el sikereket.

Ikrák és növendékek

A pár elkezd letakarítani egy egyenes felületet magának, ahova később 150-200 ikrát rak, majd az ikrák lerakását követően a hím és a nőstény közösen őrzi azokat. Az ikrák 52-54 óra alatt kelnek ki, a kikelés után a pár átpakolja a még úszásképtelen ivadékokat, akik 4-5 nap alatt elúsznak. Az elúszás utáni első 2 hétben kizárólag a szülők által termelt bőrváladékot fogyasztják, ezt követően frissen keltetett artémiával lehet őket etetni. A kishalak 2 hónapos korukig kizárólag élő eleséget fogadnak el, ezután szoktathatóak át fagyasztott vagy száraz eleség fogyasztására is.

A diszkoszhal tartása nem a legkönnyebb, ezért kezdő akvaristáknak csak komoly utánaolvasás után javasolható. Mégis előbb utóbb mindenkinek érdemes megpróbálkoznia vele, akinek van egy 300 liternél nagyobb akváriuma. Csodálatos alakja, színei, mintája, ivadéknevelése örök élmény minden akvarista számára. Amennyiben kérdés maradt benned a diszkosztartással kapcsolatban, ügyfélszolgálatunk készséggel áll a rendelkezésedre.

szerző: Borók János